Álmatlanság

Valójában nem szenvedek álmatlanságban, de mégiscsak itt ülök 5:24-kor, és blogot írok. Én, aki fél óráig csörgeti az órát, mire észreveszi, hogy csörög; én, aki úgy szoktam beesni a dolgozóba 8:59-kor (esetleg 9:01-kor, de ez titok) (mindez Mo.-on igaz, itt 8-ra járok). És ma - kapaszkodjatok - könnyen lehet, hogy már 7-re bemegyek.
A jelenség oka, hogy az ágyunk olyan puha, mint a vatta, ennél fogva alvás közben jelentős szintbeli különbségek alakulnak ki a testrészeim között. Pl. a seggem jobban lesülyed, mint a fejem. Fordítva lenne logikus, nem? Mindegy, a végeredmény az, hogy fáj a hátam, és nem bírok aludni.
Több megoldás is eszembe jutott. Valahol olvastam, de lehet, hogy csak álmodtam, hogy a jobbfajta matracok kétféle keménységűek. Lehet, hogy ha megfordítom ezt a matracot, keményebb lesz. Persze az is lehet, hogy puhább :-) Ezt később kell kipróbálnom, mert Dorka jelenleg a matracon fekszik.
Ha ez esetleg nem segít, akkor jön a B terv: mellőzöm a matracot, és azon alszunk, ami az ágyban a matrac alatt van. Az meg tutira túl kemény lesz, vagy szálkás, vagy mittudomén.
A C terv a padló, a padlószőnyeg úgyis olyan vastag és puha, mint a mesében. Persze csak egy padlószőnyeghez képest, matrac viszonylatban keménynek számít.
D terv még nincs... De van, bocsánat. Felhívom itten a házkezelőséget, és megmondom, hogy vigyék innen a szar matracukat, és hozzanak egy normálisat. Ez jól hangzik, de félek, hogy erre nincsenek felkészülve.

Tegnap munka után megvártuk, míg besötétedik, és elmentünk fotózni. Kinéztem a közelben egy olajfinomítót, ami nagyon jól néz ki éjszaka. Rettentően ki van világítva sok kis fényponttal, minden csillogó roszdamentes acélból van benne, száll a gőz mindenhonnan, fáklyákból méteres lángok csapnak ki, sza festői, ha nem is a szó klasszikus értelmében. Mindenesetre fotón jól nézne ki. Tulajdonképpen egy négy nagy út által határolt területet foglal el. Elhatároztuk, hogy körbeautózzuk, és kinézzük a fotózás szempontjából legkedvezőbb szöget. Ez meg is történt, de amikor az egyik potenciális helyszínen megálltunk - a főbejáratnál - kissé haboztam kiszálni az autóból géppel és állvánnyal. Ezt jól tettem, mert egy szempillantás alatt megjelent egy securitys autó, benne két udvarias ürgével. Megkrdezték, hogy segíthetnek-e, mondam, hogy kösz, nem, csak eltévedtünk, hehehehe. Kérdezték, segítsenek-e, mondtam, hogy ÉPP megtaláltam a helyes utat a térképen. És eljöttünk.
Megálltunk a kettes számú kiszemelt helyen. Megállni egyébként nem könnyű, kétszer két sávos az út, járda ugye nincs, és a hótolók méter magasan feltolják a havat az út szélére. Szerencsére porhó, könnyen bele lehet parkolni. Előrelátóan bakancsban mentem.
Itt már kiszálltam, állvánnyal és fényképezőgéppel a kezemben átmentem a túloldalra,és nem bírtam nem észrevenni, hogy tízméterenként ki van írva a kerítésre, mit nem szabad. Többek között fotózni, például.
És - ítéljetek el - én ezt komolyan vettem. Meg is vagyok lepve magamon, mert tényleg jó fotó lett volna, de. Itt éppen, mint asszem mindig, terrorpara van. Dorka szerint az al-Kaida vagy egyéb nem-amerikabarát arabok bejelentették, hogy támadni fognak minden amerikai érdekeltségű olaj-létesítményt. Én nem láttam a hírt, és azt tartanám logikusnak, hogy a Közel-Keleten akarnak olajkutakat robbantani, nem pedig Dearbornban olajfinomítókat, de az ördög nem alszik, és a biztonsági őrök sem. Így hát inkább nem húzgáltam az alvó oroszlán bajszát, és nem kockáztattam meg egy biztiőr-rendőr-kiutasítás kalandot. Tudom, nyuszi vagyok.