Friday, May 25, 2007

A jovo het

Jovo heten szabin vagyok, megyunk Las Vegasba es a Yosemitebe, holnap hajnalban indulunk. Nagyon valoszinu, hogy nem irok semmit a blogra, mig haza nem jovunk, plusz par napig, amig a fotokat szetvalogatom, stb. Addig is: minden jot.

Monday, May 21, 2007

Air Force Museum

Nagyon klassz volt a múzeum szombaton. Autóztunk vagy 700km-t oda-vissza, de megérte. Három hangárban és az udvaron vannak gépek kiállítva, a hőskortól napjainkig, beleértve az űrhajókat is. És mindenféle gép, amerikaik, oroszok, japánok, európaiak, és nem csak a repülők, de fegyverek, bombák - többek között a Japánra tényleg ledobott bombák másolatai, plusz mai atombombák (nagyon kicsik, nem is hinné az ember), ruhák, mindenféle gépek és felszerelések, egyszóval minden, aminek a repüléshez köze van. Sajnos messze nem láttunk mindent, mert kb. fél 2-kor érkeztünk, és 5-kor bezárt. Simán el tudtam volna itt tölteni két teljes napot, nyitástól zárásig. Igen, elszúrtuk, hogy nem mentünk korábban, de nem számítottunk rá, hogy ilyen nagy lesz.
Sajnos a világítás elég rossz volt, csak vakuval lehetett fotózni, de az sem volt egyszerű, mert minden csillogott-villogot, és becsillant a vaku.
Íme pár kép:

Spitfire





Messerschmitt Me262 - az első lökhajtásos, sorozatban gyártott gép



Zoli egy F4 Phantomban

Command decision







B-52:


Saturday, May 19, 2007

Az új objektívem

Tegnap megérkezett a kedden megrendelt új objektívem. Már régóta vágytam egy igazán jó minőségű, fényerős fix gyujtótávolságú normálobjektívre. Es a filmes világban egy 50mm-es lenne, mivel a gépem képérzékelője kissebb, mint egy filmkocka, ezért nekem kisebb gyujtótávolságra van szükségem ugyanolyan látószöghöz. Ugyhogy vettem neten egy 35mm f/2 Nikon objektívet. Szerdán adták postára, és folyamatosan lehet követni a neten, hogy épp hol tartanak a szállítással. Csütörtök este jött meg Detroitba, várható volt, hogy pénteken kipostázzák. Ennek ellenére tegnap semmi nem jött a nevemre. Megnéztem a tracking informationt, és kiderült, hogy háromkor kihozták, de vissza is vitték, mert elfelejtettem megadni a lakás számát, és nem találtak meg. Gyorsan kocsiba ültem, elemntem a leközelebbi UPS irodába, adtak egy számot, felhívtam, visszahívtak, és kiderült, hogy hova mehetek este 8-ra, átvenni személyesen. :-)
Az objektiv egyébként nagyon szuper, pici, és ma lesz az elő bevetése, mert megyünk a Wright-Patterson Air Force Base-re, Daytonba, Ohioba. Van ott ugyanis egy légierő múzeum, már régóta tervezzük a Zolival, hogy megnézzük.
Egyébként gyorsulnak az események. Jövő kedden találkozom Lukas Walterral, aki itt nyaral, elmegyünk vacsizni. Csütörtökön céges ivászat lesz, a motor első verziójának sikeres intditásának örömére. Ezen az első verzión nem dolgotzam, de meghívtak, úgyhogy elmegyek.
Jövő szombaton repülünk Las Vegasba, ahol 30-an találkozunk a Gergővel. És a legújabb fejlemény, hogy Viktor előre láthatólag jön Detroit környékére, Lansingba egy konferenciára, és ha már itt van, valószínüleg eljön velünk a Route66-re. :-)

Monday, May 7, 2007

Üzbegisztán

Épp most láttam egy utifilmet Üzbegisztánról, és úgy néz ki, elég súlyos lesz :-) Alig bírom abbahagyni a vigyorgást.
Valami amerikai ürge utazott, nem tudom ki ő, de elejtett szavakból úgy vettem le, mintha valami showman lenne, aki most a világ körül utazik. Egy orosz kalauzolta Taskhentben és Szamarkandban, ahol az orosz kalauz egy barátjának az esküvőjére is elmentek. Mi valószínüleg nem fogunk esküvőre menni, de minden egyebet csinálhatunk, egyet kivéve. Erre majd rátérek.
A képekből úgy látszott, hogy nagyszerűen ötvözik az ezer éves építészetet a szovjet beton-stílussal, hogy nagyon barátságosak az emberek, hogy igen fejlett a tea-kultúra, hogy a elég magasfokú a férfi-nő szegregáció (a nőket nem engednék be a teázóba, például, ha eszükbe jutna bemenni, de eszükbe sem jut, mert ők dolgoznak, amíg a férfiak teáznak), és hogy itt is lesznek komoly kihívások az étkezés terén. Az úton Taskhentből Szamarkandba, például, megálltak enni az út szélén egy bódénál, ahol egy komplett bárányt felszolgáltak, illetve bármelyik részéből lehetett választani, úgy mint hús, agy, belsőségek, és háj, mindezt persze hidegen, ill. környezeti hőmérsékleten, ami 40-45 fok. Az amerikai be is kapott gyorsan egy kis hideg, poros agyat, amiért minden tiszteletem. Félek, hogy ki kell majd próbálnom. :-)
Szamabrkandban elementek egy lokál masszázsfürdőbe, persze szigorúan csak férfiaknak. Itt az amerikait kegyetlenül megkínozták, komolyan, rossz volt nézni. Egy száz kilós fazon gyúrta egy kőpadon másfél órán keresztül, de úgy, hogy recsegett-ropogott minden csontja. Pl. erőnek erejével széttette a lábát spárgába, és jól rá is tehénkedett, hogy nyúljon az az izület. Na, ez az, amit én nem fogok kipróbálni, amúgy is folyton valami baja van az izületeimnek, már csak ez kéne nekik.
Később elmentek nászajándékot venni, vettek egy bölcsőt, bele való bébi-ágyneműt, egy köcsög formájú bilit, és kapaszkodjatok meg: pisilőcsövet. Van fiú- és lánykivitel, a fiúknak való gyakorlatilag egy pipa, a lányoké egy sima cső, mindkettő kézzel faragott fa. A pipát, ill a csövet a megfelelő helyre kell illeszteni, a másik végét belelógatni a köcsögbe, és máris nem kell a pelenkával vacakolni. Kicsit csodálkoztam, hogy ilyen is van, nem tűnik valami nagyon praktikusnak, de hát ott is csak felnőnek valahogy a gyerekek. (Akkor is, nem tudom elképzelni, hogy ez tényleg működik egy izgő-mozgó babán, lehet, hogy ez csak valami ősi dolog, amit ajándékba szokás vinni.)
Az esküvő sem volt rossz, rengeteg ember mindkét családból, nem mondták, mennyi, de azt igen, hogy ötszáz kiló rízst főztek nekik. Az kb. ezer ember, nem? Vagy lehet, hogy kevesebb, és haza is vittek. :-) Egész nap zene és tánc, és rengeteg, rengeteg vodka, reggel 8-tól, egész nap. Ezt már ismerjük Grúziából. (Az ország, ahol ha kérsz egy vodkát az étteremben, nem egy felest hoznak, hanem egy üveggel. Ott az az egység.)
A lényeg, hogy oda vagyok, alig várom hogy utazzak, akárhova, csak utazzak. Még három hét, és irány Las Vegas.

Friday, May 4, 2007

Újabb poszt

Lehet valami a levegőben, hogy ma ennyire posztolós kedvemben vagyok, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem mondhatom el Dorkának, elmondom hát mindenkinek.
Szóval az van, hogy a filmekben MINDEN csúnya szót kisípolnak, ami mondjuk a filmek jelentős hányadában előfordul. Ez idegesítő. Vannak aztán olyan filmek, mint pl. a Private Parts, amit most nézek (asszem Intim részek címmel ment Mo.-on, Howard Stern amerikai rádiósról szól, nekem tetszik), amikben sokat beszélnek csúnyán, ezért az egész film egy nagy merő bíííííp és sííííííp, amitől már tikkel a szemöldököm.
Értem én, hogy nem akarják megrontani a gyermekek ártatlan lelkét a káromkodással, hiszen nyilván ettől kattannak be és lődöznek halomra mindenkit, akit látnak, nem pedig attól, hogy interneten keresztül is lehet fegyvert venni, hogy az áruházban negyvenféle sörétet és töltényt is lehet kapni a pingponglabda és a teniszütő mellett, meg attól, hogy reggeltől estig megy a Rambó XXIII és társai, meg attól, hogy "Rated R" (csak felnőtteknek) horrort adnak vasárnap délben. Nem, nyilván a csúnya beszéd az oka, és ha most ideírom, hogy bazmeg, esetleg kabbe, vagy dögöljmeg, akkor lehet, hogy közvetett okozója leszek egy jövőbeli tömeggyilkosságnak. Előre is bocs.
Sza a lényeg, hogy értem, hogy a gyerekek miatt. De akkor miért kell háromnegyed 10-kor is kisípolni minden harmadik szót? Nehogy megromoljon az én lelkem is? Nehogy összeomoljon a világképem? Csak nehogy egyszer kiderüljön, hogy a Mikulás nem is igaz.

Azt hiszem, bajok vannak itt az arányérzékkel.

Nyírd a füvet, vagykülönben!

Hehe, most láttam egy reklámot, illetve inkább felhívást a tévében, hogyaszongya: nyírd le a füvet 6 inch hosszúra vagy rövidebbre, különben megbüntetnek. Ez Dearborn városának rendelete.
Ordnung muss sein. :-)

Wednesday, May 2, 2007

Ismét fotók

Pár kép, amit New York-ban csináltam:










Tuesday, May 1, 2007

Valaki más Detroitban

Szeretném bepótolni még egy tartozásomat.
Hetekkel ezelőtt kaptam egy levelet Palitól, amiben azt írja, hogy, idézem:

"Szeva Péter,
rövidre fogom, Bécsben ülök a félig osztrák seggemen, és baszom a sógorok rezét,
de találtam valamit otthon a családi archívumban,
ami talán felvidámít: az egyik dédnagyapám is szerencsét próbált ott,
ahol Te most, a képen a bal oldalon . Csak hazajött, máig homályos okokból,
de az biztos, hogy a dédnagymuterom nem akart kimenni. Hát ilyenek (voltak) ezek...
Kiteheted, ha akarod, nem titkos .
ölel Benneteket

paulus"

Volt hozzá kép is, ez itt:



Pali mamája ezt írja erről:

""Nagypapa Detroiti tartózkodásáról Olgi [Kurka, anyai nagyanyám] annyit sem tud mint én, nagypapa 1887-ben született, és 1913-ban volt az esküvőője a
Mamival [Gyumity Róza], tehát 1900 és 1910 között lehetett ez a kirándulás.
Unokatestvére ott maradt, neve Anton Gurka ugyanis mindenki Gurka
volt, csak a nagypapa nevét egyszer elirta egy hivatalnok, igy lett
Kurka [Antal = anyám anyjának apja]. A hatvanas években még leveleztünk vele, én irtam először a nagypapa által diktált német-sváb nyelven [bácskaiak voltak], majd angolul. Aztán meghalt szegény, voltak gyerekei, de sajnos nem emlékszem a
nevükre. Karlától [Back, anyai nagyanyám másodunakatestvére, Bácskából menekültek el a 2. vh-ban] is kellene érdeklődni, voltak Gurkák Etzelwang nevű
németországi városban is, oda is irtunk nagypapával leveleket, azt
hiszem azokat Karla ismerte. Na ennyi a tudományom. Ha nem a vacak
kommunizmusban éltünk volna, sokkal jobban megőriztük volna a
rokonságot (szép feltételes mondat egy nyelvvizsgára!).
Millió puszi,
este jelentkezem újra
anyád"


Mellesleg jegyzem meg, hogy szerintem az én anyai nagyapám is járt itt, de a Niagaránál biztosan, talán kép is van róla. Eddig nem jutott eszembe, de próbálok róla képet szerezni.

És milyen kicsi a világ.

Újra jelenkezem

Elég rég írtam, ezt egyesek szóvá is tették, úgyhogy most igyekszem pótolni a lemaradást.
Kezdeném talán azzal, hogy mi történt, mióta megjöttünk New Yorkból: lényegében semmi. Főleg ezért nem írtam eddig. Hét közben dolgozom, este 6-ig, 7-ig, és az elmúlt pár hétben szombatonként is dolgozam 5-6 órát. Ezzel együtt nem érzem úgy, hogy órási hasznára lennék a projektnek, mert továbbra is lassú vagyok az IDEAS-szal (a 3D-s tervezőprogram, amit a Fordnál használnak). Már nem emlékszem, mennyi időbe telt, mire a ProEngineerel (amivel eddig dolgoztam) mesteri szintre jutottam :-), de az IDEAS-szal mindenképp tovább tart. A ProE volt az első tervezőprogram, amit használtam, és nem volt mihez viszonyítani. Az IDEAS-szal viszont mindent úgy akarok csinálni, ahogy a ProE-nél megszoktam, de sokszor nem megy. Többnyire nem megy. Ezen túlmenően, bizonyos dolgokra egyszerűen nem képes, vagy csak rendkívül nehézkesen. Például, ha módosítom a motorblokk egyik homokmagját, nem látom a változást a blokkon azonnal. Egy embernek majdnem egynapi munkájába kerül a módosításokat láthatóvá tenni. Ebből kifolyólag a blokk hetente egyszer frissül, kissé lelassítva a konstrukciót. Olyan egyszerű dolgok, mint pl. a falvastagsag ellenőrzése, csak úgy lehetségesek, hogy várok egy hetet a frissített modellre, vagy saját magam kivágok egy kockából két szomszédos magot. A kivágás természetesen nem asszociatív, tehát ha a falvastagság nem stimmel (és elsőre sosem stimmel), akkor módosítani kell a magon, és kivágni újra. A másik, amivel sokat szenvedek, az IDEAS-hoz tartozó adatbázis-kezelő, a Teamcenter, ami a ProE-s világban a ProIntralink. A Teamcenter valami hihetetlenül nem hatékony, túlkomplikált, logikátlan szar, folyamatosan azon csodálkozom, hogy mielött megírták, miért nem néztek meg egy hasonló funkciót betöltő programot, mint pl. a ProI. Órákat töltök azzal, hogy ki- vagy becsekkoljak alkatrészeket, vagy rávegyek egy összeállítást, hogy a beleépített alkatrész legfrissebb verziójára hivatkozzon.
Kábé olyan érzés ilyen eszközökkel dolgozni, mint körömreszelővel fát vágni. Ezek után egyátalán nem csoda, ha a Ford csődbe megy.

Hétvégénként a hét fáradalmait pihenjük ki, vagy a tévé előtt, vagy egy metroparkban. Eddig négy különböző metroparkban voltunk, de nem nőttek a szívemhez. A parkok elég nagyok, de betonozatlan séta-ösvényből kevés van bennük, azok is rövidek, és sterilek, kb. olyan, mintha a Margitszigetre menne ki az ember. A Margitszigetet persze szeretem, de ha természetbe akarok menni, akkor nem oda megyek.
Azért azt is meg kell említeni, hogy minden metroparkban, ahol eddig voltunk, van egy Nature Center, ami nagyon klassz. Az összes, a parkban élő állat(vagy a múltban élt, mint pl. bölény) be van mutatva, rajzon, fotón, kitömve, vagy élve, pl. békák egy akváriumban, vagy teknősök, hasonló. Plusz van rengeteg egyéb információ, pl. szétszedhető csontvázak: egy emberi meg egy szarvasé, minden csont különböző színű, hogy meg lehessen találni, hogy ami az embernek valamije, az mije a szarvasnak. Tök jó.

Szombaton vendégségben voltunk az itteni AVL személyzetisénél. Tőlünk kb. 35 mérföldre lanknak észak felé, egy gyönyörű környéken. Sok szép lakónegyed van errefelé, de ez mindenen túltett, amit eddig láttam. Gyönyörű, nagy házak, sehol egy kerítés, és a legszebb: vacsora után a ház hátsó kertjében megjelent öt darab szarvas, a ház mögötti erdőből jöttek elő, és lelegelték a házigazdánk virágait. Értitek, öt szarvas?! A kertben! Eszem megállt.
AVL-esek voltak meghívvak, főleg külföldiek, olyan 12-en lehettünk. Kicsit nehézkesen indult, de vacsora után, az elfogyasztott sörök számával arányosan emelkedett a hangulat, különösen, amikor Jenga nevű társasjátékot játszottunk úgy, hogy a vesztes csapatnak kellett felest innia. Dorka a vesztes csapatban volt, háromszor vesztettek egymás után, de mivel ő vezetett, én ugrottam be helyette az ivásnál :-)

Dorka hétfőn elutazott New Yorkba, két hétre. A mamájának most lesz a szülinapja, és kijött meglátogatni Dorkát. Tekintve, hogy a környékünkön sok látnivaló nincs, ez jó döntés. A new yorki út egyben alkalom volt arra is, hogy beadja az üzbég követségen a vízumkérelmünket. Már jóval korábban kapcsolatba léptünk (pontosabban, Simi) egy üzbég utazási irodával, ami megszerezte nekünk a vízumhoz kötelező, az üzbég belügyminisztérium által kibocsátott meghívólevelet, és ezt elfaxolta a new yorki követségre. Ezután már csak a vízumkérő lapot kellett kitölteni, és befizetni 270 dollárt. Ez 135 fejenként, több, mint egy túristavízum az USÁ-ba, és azért ennyi, mert kétszeri belépéssel kértük (a tervek szerint átmegyünk Tadzsikisztánba), és sürgősséggel. Normál ügymenet esetén 10 munkanap alatt intézik el, de mivel a követség honlapja szerint a vízumbeadás napja nem számít, és mert Dorka csak ma (kedden) adta be, 10 nap mulva már nem lenne New Yorkban, az útlevele nélkül viszont nem tud hazarepülni. Úgyhogy 50% felárral, sürgősséggel kértük, ami 5 munkanapot jelent, elvileg. Gyakorlatilag Dorka ma 10-re odament, és háromnegyed 11-kor a kezében voltak az útlevelek, bennük a vízumok. Amikor beszéltünk, megkértem, hogy nézze meg, minden adat jól van-e benne, persze kiderült, hogy a belépés időpontja augusztus 18., 17.-e helyett, a belépések száma pedig 1, kettő helyett. Ha jól számolom, tulajdonképpen csak ez a két adat van a vízumban, meg a nevünk... :-) Gyorsan visszament, és kért még egyet, egy jót, ingyen. Ha minden igaz, most két üzbég vízumunk is van :-)

Nos, itt be is fejezem mára.