Az utolso hetvegenk

Az utolso hetvegen meg elmentunk Chicagoba. Ez az utazas mar regota huzodik, mivel kozel van (nincs kozel... kb. mint Bp.-Praga), es gondoltuk, nem kell szervezni, csak elmegyunk egyik hetvegen, es kesz. Mindig a kovetkezo hetvegen akartunk elmenni, ugyhogy vegul nem mentunk sose.
Most azert megis elmentunk. Dorka kinezett ket helyet, ahol meg lehetne szallni, egyik sem fogadott el foglalast sem telefonon, sem interneten, azt mondtak, lesz szoba, ha megyunk. Ez nem is csoda annak fenyeben, ahogy kineztek... nem vagyok finnyas, de ezek meg nekem is durvak voltak... a hetven-valahanyadik utcanal, a belvarostol vagy heromnegyed oranyi autoutra, egy eleg dermeszto kornyeken volt az egyik motel, leszkadat lepocskkel, funerlapokkal befoltozott lyukas falakkal, ugyhogy a kocsibol sem szalltunk ki. A masik is hasonlo volt, valamivel kozelebb a varoshoz, ugyhogy proba-szerencse alapon elindultunk szallast keresni a belvarosban, es eleg hamar talaltunk is egy hostelt. Ez egy Hosteling International hostel, ugy hirdetik magutak, mint a "Legjobb hostel a vilagon 2006-ban". Haat, valoszinuleg sokat romolhatott tavaly ota, mert en ennel mar lattam jobbat. Oriasi az egesz, hat vagy het emeletnyi egy nagy hazban, ez ezren vannak. A recepcion csak ketten vannak, tehat hatalmas sorok allank. Fel ora utan becsekkoltunk, erre kapunk ket darab egyagyas szobat, mas nincs :-). Raadasul frissen vannak festve, es budosek, az ablakot nem lehet kinyitni a klima miatt.
Szombaton maszkaltunk a varosban, kimetroztunk oda, ahol lelottek Dilingert, de nem tudtuk megnezni a helyet, mert alami fesztival volt. Rovid gondolkodas utan ugy dontottunk, hogy nem akarunk fesztivalozni, visszamentunk a varosba kajalni es beultunk egy sorozobe.
Vaarnap felmentunk a Sears Towerbe, ami a harmadik legmagasabb epulet a vilagon, es a legmagasabb az USA-ban. Hat, mit is mondjak meg errol... magas. A tetejen fedett a kilato, ami rossz, viszont nagyon gyors a lift, tizesevel irja ki az emeleteket, ez tetszett.
Delutan meg kicsit varost neztunk, ajandekokat vettunk (most mindenki izgulhat :-), es vegul hazajottunk.

Holnap repulunk haza, szerda delben erkezunk meg, csutortokon megyek dolgozni.
Meglepoen hamar elment ez a fel ev, talan, mert jol ereztuk magunkat. Ennek egyreszt az az oka, hogy sokat utaztunk, masreszt, hogy ez alapvetoen egy jo orszag. Vannak idegesito dolgok, meg hianyzik a csalad es a barataink, viszont nagyon-nagyon kenyelmes itt elni, kedvesek es baratsagosak az emberek, es nagyjabol minden pont ugy mukodik, ahogy az ember elkepzeli.
Kivancsi vagyok, milyen lesz a klimatlan-combinos, mindenki-ideges, a-fel-varos-le-van-zarva, de-mar-csak-par-ev-es-kesz-a-metro-ha-semmi-nem-jon-kozbe Budapest :-)
Margit-sziget, Dreher, Szemes, toltott kaposzta, sult hurka, Nyugati aluljaro: JOVOK!

Hetvege

Hetvegen Michigan felso felszigeten voltunk, nagyon klassz volt. Jo messze van, csak oda volt vagy 420 merfold (kb. 670km), de nagyon szep, ugyhogy erdemes volt elmenni.
Az also es a felso felsziget egy ponton nagyon kozel vannak egymashoz, itt all a Mackinac-hid, a nyugati felteke leghosszabb fuggohidja. A hid teljes hossza 5 merfold, vagyis 8 kilometer, a partok kozeleben egy sima acelszerkezetes hid, kozepen viszont van egy 2600 meter hosszu fuggohid, gondolom, hogy a nagyobb hajok is atferjenek alatta. A szoros, amit a hid osszekot, egyben valasztovonal a Michigan es a Huron tavak kozott.

Jelentosebb varos tudtommal nincs a felso felszigeten, de mi nem is azert mentunk. Rengeteg termeszeti szepseg van odafent, mindenfele nemzeti parkok es vedett teruletek, es ami nem vedett, az is nagyreszt lakatlan, es gyonyoru. Az utak egyenesek, mint mindenhol, de ez ott meginkabb erzodik... konnyen lehet ugy autozni 50-60 km-t, hogy se egy kanyar, se egy haz nincs sehol.

Szombaton elmentunk turazni a Pictured Rocks National Lakeshore-be, ami egy nemzeti park a Felso-to parjan (ami egyebkent a legnagyobb edesvizu to a vilagon). Egesz napos tura volt, nagyon elveztuk, gyonyoru volt. Kicsit kificamitottam a bokamat, ugyhogy masnap nem voltam nagy formaban, ezert csak autoztunk egyet a kornyeken, es megtekinetettunk par oriasi homokdunet a to partjan, majd hazamentunk.

Kepek vannak, igyekszem feltolteni parat ma vagy holnap.

Route 66 - fotók 1.

Útvonal:

Chicago, Illinois
St. Louis, Missouri
Springfield, Missouri
Oklahoma City, Oklahoma
Amarillo, Texas
Albuquerque, New Mexico
Flagstaff, Arizona
Los Angeles, California

Gimme!

Arch of St. Louis, Missouri

Este St. Louisban

Postaládák

Játszunk

Kék bálna

Ééééjszakai suhanás

Oklahoma City, Oklahoma

Teknős az úton

Reggeli?

Route 66 - fotók 2.

Költözés

Amarillo, Texas

Texas, Cadillac Ranch

New Mexico

Arizona

Grand Canyon Nemzeti Park, Arizona

Santa Monica, California

Walk of Fame, Los Angeles

Július negyedike

Most volt egy hír a tv-ben, miszerint egy embert meglőttek a Southfield freeway-en, amikor hazafelé ment július negyedikén. Ez itt nemzeti ünnep, és valaki a levegőbe lövöldözött örömében, és a leeső golyó a kocsi tetején áthatolva bement a férfi melkasán, le egészen a májáig, de túlélte. Újabb bizonyíték, hogy mennyire jó, hogy bárkinek lehet fegyvere.
Ehhez kapcsolódik, hogy mi is tanúi voltunk egy lövöldözésnek, illetve az azt követő helyszínelésnek július 4.-én. Albuquerqueben voltunk, New Mexico államban, és elmentünk tüzijátékot nézni. Mikor hazaértünk, a motelünk elött volt egy csomó rendőr, és kerestek valamit a földön, később le is zárták a környéket sárga szalaggal, mint a filmekben. Mint a motel többi lakójától később megtudtuk, egy bandaleszámolás keretében lelőttek két embert, a lövöldöző elszaladt. Ez egy ilyen ország.

Újra itthon

MegérkeztünkLos Angelesből, végigmentünk a 66-os úton. Hosszú volt, de szerintem megérte, sok különböző tájat, várost, embert, miegymást láttunk, plusz két nemzeti parkot, és vezettünk kábé 2500 mérföldet, vagyis nagyjából 4000 km-t. Hazafelé Dallasban át kellett szállni, ahol a közelgő rossz idő miatt sok gépet töröltek, sokat másik kapuhoz irányítottak (a miénket kétszer: először az A terminálról a C-re, majd vissza az A-ra). A kavarodásban a csomagunk elkallódott valahol, nem jött meg velünk eggyütt, állítólag ma éjfélig kiszállítják. Benne van az egyetlen maradék konnektor-adapterünk is, amivel pl. a laptopot tudom bedugni az itteni konnektorba, ezért itt most be is fejezem.
Képek majd jönnek, amint itt lesz a csomagunk.

Rossz idő és egyebek

A déli államokban elég cudar idő van. Főleg Texasban súlyos ahelyzet, rengeteg eső esett, csak tegnap egy nap alatt fél méter, és azelött is esett vagy tíz napig. Sok helyen árvíz van, meg kitelepítés és hasonlók.
Nálunk nem volt igazán rossz idő, de tegnap azért csúnyán esett. Délelőtt egyszer csak megszólalt egy hangosbemondó az épületben, ahol dolgozom, hogy: "itt az épület biztonsági szolgálata, ez egy gyakorlat, mindenki menjen a rossz idő esetére kijelölt óvóhelyre". Mint kiderült, ez az óvóhely az egyik olyan tárgyalóterem volt, ami az épület közepén van, és nincsenek ablakai. Öt perc után lefújták.
Délután megismétlődött az egész, ezúttal élesben. Állítólag tornádó-veszély volt, de csak amolyan távoli veszély, valójában egy kiadós nyári vihar volt, szél, eső, villámok, de a közelébe sem jött a tavaly augusztusi budapesti viharnak. Mindegy, nekem tetszett, mindig kivancsi voltam, milyen az, amikor azt mondják, hogy: "mindenki menjen az óvóhelyre, ez nem gyakorlat, ismétlem, ez nem gyakorlat" :-) Kb. 10-15 percig tartott, aztán dolgoztunk tovább.

A dolog komolyabb része, hogy Viktor a rossz idő miatt New Yorkban ragadt. Úgy volt, hogy tegnap érkezik Berlinből, new yorki átszállással, fél hét körül. A rossz idő miatt délután három után minden gépet töröltek, így úgy nézett ki, hogy ma délután jön, ugyanazzal a géppel. Mivel elsősorban egy három napos konferenciára jött a saját pénzén, ez meglehetősen kellemetlen, finoman szólva, mert így az egy harmadáról lemaradt.
Ennél már csak az rosszabb, hogy pár órája írta - a reptéren van wi-fi net - hogy a gépe elromlott, vagy mi, és késni fog. Újabb egy óra múlva azt írta, hogy ezt a gépet is törölték. Egyelőre ennyit tudok, nem tudom, mikor jön, de azért erre nyugodtan lehet mondani hogy hallatlan. Két nap alatt nem eljutni ezer kilométerre egy fejlett nyugati országban, 2007-ben, mindenképp durva. Én azt hittem, hogy ilyen maximum háború esetén lehet, vagy akkor sem.

Megjött a vízumunk :-)

Végre-valahára megérkezett az útlevelünk, benne a tadzsik vízummal. Több, mint két hete adtuk fel postán Washington D.C.-be, a tadzsik követségre. Egy héttel azután, hogy megkapták, felhívtam őket, hogy mi van, azt mondták, hogy kész, és el is postázták. A gond csak az volt, hogy az általam mellékelt válaszboríték tracking numberje (egy szám, ami alapján folyamatosan követni lehet, hogy merre jár a csomag vagy levél) nem volt még aktiválva. Másnap megint felhívtam őket, hogy mi történt, erre az válaszolták, hogy bocs, de mégsem küldték el, sőt, még ki sem állították a vízumot, mert hiányzik három fontos információ: a belépés dátuma, a kilépés dátuma, és az utazás célja. Az első kettő azért hiányzott, mert a vízumigénylő lapon nincs olyan mező, ahová ezt be lehetne írni - először csodálkoztam ezen, de végül arra jutottam, hogy ez is úgy működik, mint az amerikai vízum: sok évre érvényes, és a belépéstől számít valameddig, ameddig a határőr a belépéskor épp gondolja. Az utazás célja rovatba, mert ilyen van a vízumkérő lapon, beírtam, hogy tourism, de ez nem volt elég, úgyhogy aztán e-mailben hosszasan kifejtettem, hogy tulajdonképpen Üzbegisztánba megyünk, onnan mikor megyünk át Tadzsikisztánba, és mikor vissza Üzbegisztánba. Ez hatott, fél óra múlva megírták, hogy megadják a vízumot. A tracking number szerint ma kellett megérkeznie, de csak nem jött. Elvileg este 7-ig van kiszállítás, és 7:01-kor felhívtam őket, hogy mi van... összevissza kapcsolgattak, kétszer is elmagyaráztam, hogy mi a probléma, és pont, amikor majdnem rájöttek, hogy mi, kopogott az ember az ajtón. :-) Van vízumunk, és persze útlevelünk. Kellemetlen lett volna, ha elveszik...

Ezzel együtt mostmár minden készen áll, hogy utazzunk, illetve azt hiszem, még szerzek egy orosz vízumot, mert odafele 8, visszafele 12 órát kellene dekkolnunk a reptéren, ráadásul Seremetyevón, ami kb. olyan színvonalú, mint a salgótarjáni buszpályaudva lehetett '82-ben, és ott nem akar az ember fél napot ácsorogni (szék pl. nincs, ugye milyen praktikus egy nemzetközi repülőtéren?). Úgyhogy inkább kimegyünk Moszkvába enni egy matrjoskát. :-)

A tadzsik vízum messze a legviccesebb eddig, azok közül, amiket láttam: egy zöld papír, semmi díszítés, és kézzel van kitöltve. És 80 dollárba került.

Vicces képek - már amennyire

Ma bent voltunk Detroitban, és többek között ezeket a képeket csináltam:




:-)

Újabb képek

Ma elmentünk egy kicsit sétálni, ezeket a képeket akkor csináltam:

Fotók - Death Valley

No, végre megvannak a Death Valley-s képek is, íme néhány:
(NAGYBAN NÉZD!)

Ez az Amargosa Opera House, amit az ember akkor tud értékelni igazán,
ha tudja, hogy a Death Valley Junction nevű megapoliszban van :-)

Rhyolite szellemváros, egykori aranybányász központ, 10.000 lakossal.
Sok nem maradt belőle, mert minden fából volt, és 1915 óta szétrohadt.

Death Valley, Zabriskie Point

Death Valley, Badwater Basin,
282 feet / 85.5 meters below see level
45 fok árnyékban, de itt az nincs, csak só

Balarat szellemváros...

...ahol meg mindig él két aranybányász, apa és fia. Az apának valaha a mai Death Valley Nemzeti Parkban volt földje, és főleg bányája, de valamikor az ötvenes években kirúgták onnan, azóta a park mellett él egy elhagyott városban a fiával, ahol nincs senki, időnként aranyat bányászik, és nagyothall. Mesélt nekünk a régi időkről, amikor még egy városnyi ember lakott ott, többek között egy magyar aranyásóról is - nagyon örültek, hogy magyarok vagyunk - aki jó ember volt, csak halálba itta magát.

Ennek az autónak soros nyolchengeres motorja van,
már csak azért is megérte elmenni oda :-)

Egy kanyon, amiben sétáltunk

Itt aludtunk két éjszakát

Seldom Seen Slim, a balarati öreg háza is ki volt tapétázva képével,
valami híres aranyásó volt, és minden képén így vigyorog

Desert flower