Monday, July 30, 2007

Az utolso hetvegenk

Az utolso hetvegen meg elmentunk Chicagoba. Ez az utazas mar regota huzodik, mivel kozel van (nincs kozel... kb. mint Bp.-Praga), es gondoltuk, nem kell szervezni, csak elmegyunk egyik hetvegen, es kesz. Mindig a kovetkezo hetvegen akartunk elmenni, ugyhogy vegul nem mentunk sose.
Most azert megis elmentunk. Dorka kinezett ket helyet, ahol meg lehetne szallni, egyik sem fogadott el foglalast sem telefonon, sem interneten, azt mondtak, lesz szoba, ha megyunk. Ez nem is csoda annak fenyeben, ahogy kineztek... nem vagyok finnyas, de ezek meg nekem is durvak voltak... a hetven-valahanyadik utcanal, a belvarostol vagy heromnegyed oranyi autoutra, egy eleg dermeszto kornyeken volt az egyik motel, leszkadat lepocskkel, funerlapokkal befoltozott lyukas falakkal, ugyhogy a kocsibol sem szalltunk ki. A masik is hasonlo volt, valamivel kozelebb a varoshoz, ugyhogy proba-szerencse alapon elindultunk szallast keresni a belvarosban, es eleg hamar talaltunk is egy hostelt. Ez egy Hosteling International hostel, ugy hirdetik magutak, mint a "Legjobb hostel a vilagon 2006-ban". Haat, valoszinuleg sokat romolhatott tavaly ota, mert en ennel mar lattam jobbat. Oriasi az egesz, hat vagy het emeletnyi egy nagy hazban, ez ezren vannak. A recepcion csak ketten vannak, tehat hatalmas sorok allank. Fel ora utan becsekkoltunk, erre kapunk ket darab egyagyas szobat, mas nincs :-). Raadasul frissen vannak festve, es budosek, az ablakot nem lehet kinyitni a klima miatt.
Szombaton maszkaltunk a varosban, kimetroztunk oda, ahol lelottek Dilingert, de nem tudtuk megnezni a helyet, mert alami fesztival volt. Rovid gondolkodas utan ugy dontottunk, hogy nem akarunk fesztivalozni, visszamentunk a varosba kajalni es beultunk egy sorozobe.
Vaarnap felmentunk a Sears Towerbe, ami a harmadik legmagasabb epulet a vilagon, es a legmagasabb az USA-ban. Hat, mit is mondjak meg errol... magas. A tetejen fedett a kilato, ami rossz, viszont nagyon gyors a lift, tizesevel irja ki az emeleteket, ez tetszett.
Delutan meg kicsit varost neztunk, ajandekokat vettunk (most mindenki izgulhat :-), es vegul hazajottunk.

Holnap repulunk haza, szerda delben erkezunk meg, csutortokon megyek dolgozni.
Meglepoen hamar elment ez a fel ev, talan, mert jol ereztuk magunkat. Ennek egyreszt az az oka, hogy sokat utaztunk, masreszt, hogy ez alapvetoen egy jo orszag. Vannak idegesito dolgok, meg hianyzik a csalad es a barataink, viszont nagyon-nagyon kenyelmes itt elni, kedvesek es baratsagosak az emberek, es nagyjabol minden pont ugy mukodik, ahogy az ember elkepzeli.
Kivancsi vagyok, milyen lesz a klimatlan-combinos, mindenki-ideges, a-fel-varos-le-van-zarva, de-mar-csak-par-ev-es-kesz-a-metro-ha-semmi-nem-jon-kozbe Budapest :-)
Margit-sziget, Dreher, Szemes, toltott kaposzta, sult hurka, Nyugati aluljaro: JOVOK!

Tuesday, July 24, 2007

Hetvege

Hetvegen Michigan felso felszigeten voltunk, nagyon klassz volt. Jo messze van, csak oda volt vagy 420 merfold (kb. 670km), de nagyon szep, ugyhogy erdemes volt elmenni.
Az also es a felso felsziget egy ponton nagyon kozel vannak egymashoz, itt all a Mackinac-hid, a nyugati felteke leghosszabb fuggohidja. A hid teljes hossza 5 merfold, vagyis 8 kilometer, a partok kozeleben egy sima acelszerkezetes hid, kozepen viszont van egy 2600 meter hosszu fuggohid, gondolom, hogy a nagyobb hajok is atferjenek alatta. A szoros, amit a hid osszekot, egyben valasztovonal a Michigan es a Huron tavak kozott.

Jelentosebb varos tudtommal nincs a felso felszigeten, de mi nem is azert mentunk. Rengeteg termeszeti szepseg van odafent, mindenfele nemzeti parkok es vedett teruletek, es ami nem vedett, az is nagyreszt lakatlan, es gyonyoru. Az utak egyenesek, mint mindenhol, de ez ott meginkabb erzodik... konnyen lehet ugy autozni 50-60 km-t, hogy se egy kanyar, se egy haz nincs sehol.

Szombaton elmentunk turazni a Pictured Rocks National Lakeshore-be, ami egy nemzeti park a Felso-to parjan (ami egyebkent a legnagyobb edesvizu to a vilagon). Egesz napos tura volt, nagyon elveztuk, gyonyoru volt. Kicsit kificamitottam a bokamat, ugyhogy masnap nem voltam nagy formaban, ezert csak autoztunk egyet a kornyeken, es megtekinetettunk par oriasi homokdunet a to partjan, majd hazamentunk.

Kepek vannak, igyekszem feltolteni parat ma vagy holnap.

Thursday, July 19, 2007

Route 66 - fotók 1.

Útvonal:

Chicago, Illinois
St. Louis, Missouri
Springfield, Missouri
Oklahoma City, Oklahoma
Amarillo, Texas
Albuquerque, New Mexico
Flagstaff, Arizona
Los Angeles, California



Gimme!



Arch of St. Louis, Missouri

Este St. Louisban


Postaládák


Játszunk


Kék bálna


Ééééjszakai suhanás

Oklahoma City, Oklahoma

Teknős az úton

Reggeli?



Route 66 - fotók 2.

Költözés



Amarillo, Texas

Texas, Cadillac Ranch



New Mexico






Arizona

Grand Canyon Nemzeti Park, Arizona

Santa Monica, California


Walk of Fame, Los Angeles


Tuesday, July 10, 2007

Július negyedike

Most volt egy hír a tv-ben, miszerint egy embert meglőttek a Southfield freeway-en, amikor hazafelé ment július negyedikén. Ez itt nemzeti ünnep, és valaki a levegőbe lövöldözött örömében, és a leeső golyó a kocsi tetején áthatolva bement a férfi melkasán, le egészen a májáig, de túlélte. Újabb bizonyíték, hogy mennyire jó, hogy bárkinek lehet fegyvere.
Ehhez kapcsolódik, hogy mi is tanúi voltunk egy lövöldözésnek, illetve az azt követő helyszínelésnek július 4.-én. Albuquerqueben voltunk, New Mexico államban, és elmentünk tüzijátékot nézni. Mikor hazaértünk, a motelünk elött volt egy csomó rendőr, és kerestek valamit a földön, később le is zárták a környéket sárga szalaggal, mint a filmekben. Mint a motel többi lakójától később megtudtuk, egy bandaleszámolás keretében lelőttek két embert, a lövöldöző elszaladt. Ez egy ilyen ország.

Sunday, July 8, 2007

Újra itthon

MegérkeztünkLos Angelesből, végigmentünk a 66-os úton. Hosszú volt, de szerintem megérte, sok különböző tájat, várost, embert, miegymást láttunk, plusz két nemzeti parkot, és vezettünk kábé 2500 mérföldet, vagyis nagyjából 4000 km-t. Hazafelé Dallasban át kellett szállni, ahol a közelgő rossz idő miatt sok gépet töröltek, sokat másik kapuhoz irányítottak (a miénket kétszer: először az A terminálról a C-re, majd vissza az A-ra). A kavarodásban a csomagunk elkallódott valahol, nem jött meg velünk eggyütt, állítólag ma éjfélig kiszállítják. Benne van az egyetlen maradék konnektor-adapterünk is, amivel pl. a laptopot tudom bedugni az itteni konnektorba, ezért itt most be is fejezem.
Képek majd jönnek, amint itt lesz a csomagunk.