Üzbegisztán

Épp most láttam egy utifilmet Üzbegisztánról, és úgy néz ki, elég súlyos lesz :-) Alig bírom abbahagyni a vigyorgást.
Valami amerikai ürge utazott, nem tudom ki ő, de elejtett szavakból úgy vettem le, mintha valami showman lenne, aki most a világ körül utazik. Egy orosz kalauzolta Taskhentben és Szamarkandban, ahol az orosz kalauz egy barátjának az esküvőjére is elmentek. Mi valószínüleg nem fogunk esküvőre menni, de minden egyebet csinálhatunk, egyet kivéve. Erre majd rátérek.
A képekből úgy látszott, hogy nagyszerűen ötvözik az ezer éves építészetet a szovjet beton-stílussal, hogy nagyon barátságosak az emberek, hogy igen fejlett a tea-kultúra, hogy a elég magasfokú a férfi-nő szegregáció (a nőket nem engednék be a teázóba, például, ha eszükbe jutna bemenni, de eszükbe sem jut, mert ők dolgoznak, amíg a férfiak teáznak), és hogy itt is lesznek komoly kihívások az étkezés terén. Az úton Taskhentből Szamarkandba, például, megálltak enni az út szélén egy bódénál, ahol egy komplett bárányt felszolgáltak, illetve bármelyik részéből lehetett választani, úgy mint hús, agy, belsőségek, és háj, mindezt persze hidegen, ill. környezeti hőmérsékleten, ami 40-45 fok. Az amerikai be is kapott gyorsan egy kis hideg, poros agyat, amiért minden tiszteletem. Félek, hogy ki kell majd próbálnom. :-)
Szamabrkandban elementek egy lokál masszázsfürdőbe, persze szigorúan csak férfiaknak. Itt az amerikait kegyetlenül megkínozták, komolyan, rossz volt nézni. Egy száz kilós fazon gyúrta egy kőpadon másfél órán keresztül, de úgy, hogy recsegett-ropogott minden csontja. Pl. erőnek erejével széttette a lábát spárgába, és jól rá is tehénkedett, hogy nyúljon az az izület. Na, ez az, amit én nem fogok kipróbálni, amúgy is folyton valami baja van az izületeimnek, már csak ez kéne nekik.
Később elmentek nászajándékot venni, vettek egy bölcsőt, bele való bébi-ágyneműt, egy köcsög formájú bilit, és kapaszkodjatok meg: pisilőcsövet. Van fiú- és lánykivitel, a fiúknak való gyakorlatilag egy pipa, a lányoké egy sima cső, mindkettő kézzel faragott fa. A pipát, ill a csövet a megfelelő helyre kell illeszteni, a másik végét belelógatni a köcsögbe, és máris nem kell a pelenkával vacakolni. Kicsit csodálkoztam, hogy ilyen is van, nem tűnik valami nagyon praktikusnak, de hát ott is csak felnőnek valahogy a gyerekek. (Akkor is, nem tudom elképzelni, hogy ez tényleg működik egy izgő-mozgó babán, lehet, hogy ez csak valami ősi dolog, amit ajándékba szokás vinni.)
Az esküvő sem volt rossz, rengeteg ember mindkét családból, nem mondták, mennyi, de azt igen, hogy ötszáz kiló rízst főztek nekik. Az kb. ezer ember, nem? Vagy lehet, hogy kevesebb, és haza is vittek. :-) Egész nap zene és tánc, és rengeteg, rengeteg vodka, reggel 8-tól, egész nap. Ezt már ismerjük Grúziából. (Az ország, ahol ha kérsz egy vodkát az étteremben, nem egy felest hoznak, hanem egy üveggel. Ott az az egység.)
A lényeg, hogy oda vagyok, alig várom hogy utazzak, akárhova, csak utazzak. Még három hét, és irány Las Vegas.