Hetekkel ezelőtt kaptam egy levelet Palitól, amiben azt írja, hogy, idézem:
"Szeva Péter,
rövidre fogom, Bécsben ülök a félig osztrák seggemen, és baszom a sógorok rezét,
de találtam valamit otthon a családi archívumban,
ami talán felvidámít: az egyik dédnagyapám is szerencsét próbált ott,
ahol Te most, a képen a bal oldalon . Csak hazajött, máig homályos okokból,
de az biztos, hogy a dédnagymuterom nem akart kimenni. Hát ilyenek (voltak) ezek...
Kiteheted, ha akarod, nem titkos .
ölel Benneteket
paulus"
Volt hozzá kép is, ez itt:
Pali mamája ezt írja erről:
""Nagypapa Detroiti tartózkodásáról Olgi [Kurka, anyai nagyanyám] annyit sem tud mint én, nagypapa 1887-ben született, és 1913-ban volt az esküvőője a
Mamival [Gyumity Róza], tehát 1900 és 1910 között lehetett ez a kirándulás.
Unokatestvére ott maradt, neve Anton Gurka ugyanis mindenki Gurka
volt, csak a nagypapa nevét egyszer elirta egy hivatalnok, igy lett
Kurka [Antal = anyám anyjának apja]. A hatvanas években még leveleztünk vele, én irtam először a nagypapa által diktált német-sváb nyelven [bácskaiak voltak], majd angolul. Aztán meghalt szegény, voltak gyerekei, de sajnos nem emlékszem a
nevükre. Karlától [Back, anyai nagyanyám másodunakatestvére, Bácskából menekültek el a 2. vh-ban] is kellene érdeklődni, voltak Gurkák Etzelwang nevű
németországi városban is, oda is irtunk nagypapával leveleket, azt
hiszem azokat Karla ismerte. Na ennyi a tudományom. Ha nem a vacak
kommunizmusban éltünk volna, sokkal jobban megőriztük volna a
rokonságot (szép feltételes mondat egy nyelvvizsgára!).
Millió puszi,
este jelentkezem újra
anyád"
Mellesleg jegyzem meg, hogy szerintem az én anyai nagyapám is járt itt, de a Niagaránál biztosan, talán kép is van róla. Eddig nem jutott eszembe, de próbálok róla képet szerezni.
És milyen kicsi a világ.
No comments:
Post a Comment